2023. június 25., vasárnap

 A művekkel kapcsolatos információk / Information about the works

Levelezési cím / Mailing address

Bátai Sándor / batai.sandor@gmail.com

2019. augusztus 24., szombat

Műcsarnok_Princípiumok, 2019 május 15-június 30.













Ősformák


„Nem, nem. A jelenlét nem sziget. Legalábbis szigetsor. Hosszú sorban vonulok én, szigetsor – felülről nézd –, vonulnak lent, az óriási kékben, a Föld ismétlődő emlékei.”

Nemes Nagy Ágnes: A Föld emlékei (részlet)


ŐSFORMÁK

A kiállítás különös hangulatú képein az ember kollektív, archaikus múltja idéződik meg.
Miért kutatjuk ezt a múltat, és milyen válaszokat kaphatunk, remélhetünk tőle?

Bátai Sándort gyermekkorában még körbevették a Balaton-felvidék paraszti világának mindennapi tárgyai, s később az itt látott varsák, sziták, vető- és merítőhálók letisztult vonalstruktúrái inspirálták első műveit a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján.
Az 1970-es évek végén szülővárosából, Veszprémből Kaposvárra került, a legendás Csiky Gergely Színház díszletműhelyében dolgozott több mint öt évig. Ez az időszak művészi formálódásának fontos periódusa volt, olyan meghatározó képzőművész egyéniségeket ismert meg itt, mint Erdély Miklós, Donáth Péter vagy Pauer Gyula. A kísérletezésre csábító közeg, valamint egyéni hajlama a lassan kialakuló és változó jelenségek megfigyelésére elmélyítette érdeklődését a természeti tárgyak vizsgálata iránt: ekkor készítette első felülettanulmányait, kéreg-, szikla- és talajábrázolásait. Már ezekben is tömör és általános érvényű kifejezésmódra törekedett, s ez a tömörség iránti igény az egész életműben fontos igazodási ponttá válik.

1995-ben részt vett a Gyermelyi Papírművészeti Alkotótelepen. A papírban, mely önmagában is átalakulási-átalakítási folyamat eredménye, megtalálta a szemléletéhez, céljaihoz leginkább illeszkedő anyagot; ez lett az a nyomrögzítő- és hordozó matéria, amellyel leggyakrabban dokumentálja talált jeleit.
Az ember környezettapasztalata egyben az önértelmezés szövete. Sok felfedező, tudós természetjáró megfigyelte, hogy a természet szemlélése élénken hat a képzeletünkre, mély kapcsolatban áll legbensőbb érzéseinkkel. Bátai figyelme a környezetében lévő természeti és tárgyi emlékekre összpontosít. Gyakran ellátogat a tihanyi apátság kőtárába római és középkori kőtöredékeket csodálni, de a Balaton környéki templomromok, a különleges kőzetek, természeti emlékek – így például a bazalttufa tanúhegyek – is titkok kutatására ösztönzik.
Munkamódszere, a megfigyelés és a rögzítés ennek a jelenség- és kapcsolatrendszernek a térben és időben szétterjedő hálózatát teszi láthatóvá, megtapasztalhatóvá. Egyes munkáin plasztikusan érzékelhetők az emlék-rétegek egymást átható, átíró struktúrái.

Észak-európai (2003) és afrikai (2006) tanulmányútjai után képi világa letisztult, egyre gyakrabban csak pont és vonalelemeket ábrázol. Egy forma egyszerűsödéséhez idő kell: először növekszik, rétegek rakódnak rá, melyek egy darabig elkísérik-körülveszik, módosítják a jelentését. Összetartozásuk azonban nem örök érvényű, lassan leválnak róla, az alap azonban megmarad. Ezek az elemi jelek – ősformák – hatékonyan sűrítik a jelentéseket: összegeznek.

Pilinszkyt idézve: „A művészet ambíciója a tényektől eljutni a valóságig.” A tudományos fejlődés folyamatos és egyre gyorsuló ütemét tapasztalva ki mondhatja meg, hogy az általunk ismert, érzékelt valóság, a jelen pillanatának képlékeny határai meddig terjednek? Hogyan áll szemben egymással a látszat és a valóság? Az állandót és az átalakulót példázza Bátai Sándor palimpszeszt módjára elrejtő és feltáró munkája: úgy halmozza, építi egymásra a folyamatosan táguló idődimenziók rétegeit, hogy közben megnyitja az utat a bennük rejlő szellemi kategóriák felé.

Az archaizáló formaképzés jellegzetes szemléletmódját emeli ki a puritán installáció, amely az egyes műveket mintegy „leletként” mutatja be, tudatosan megidézve a hagyományos múzeumi közeget.
A művek mellé összefoglaló címeket tettünk, dátumok nélkül, ezzel is hangsúlyozva a sokak által ars poeticaként megfogalmazott gondolatot: a művész egész pályája során „egyetlen képen” dolgozik.